Talán sikerült!

Miután beszereztük a gyógyszert, ami nem volt kis feladat, elméletben kitaláltuk, hogy hogyan is kellene JOE-val megetetni. A legnagyobb feladat az volt, hogy hogyan érjük el azt, hogy ne egye meg más állat, mivel nem kis költség egy ilyen kúra.

Azt találtuk ki Danival, hogy porrá őröljük a gyógyszert és csirkehúsban, vagy valamibe belekenve rakjuk ki a gyógyszert. Oké, kimentem reggel, lámpát kapcsoltam és nekiálltam. Ekkor jött a meglepetés, hogy ez nem egy kemény és fehér tabletta, hanem egy puha, ovális valami. Olyan, mint egy jutalomfalat. Akkor ezt most hogy törjem össze???? Aztán eszembe jutott, hogy Danival beszéltük, hogy van kint mindig nedves kutyakaja és az is egy opció lehet. Gyerünk, kibontottam és csak 4 szemet raktam ki, közéjük pedig a gyógyszert. Ez után a vadkamerát raktam ki, hogy lássam délután a reggeli történéseket.

Munka után már türelmetlenül vártam, hogy kimehessek és végre lássam, hogy JOE megette -e a gyógyszert?!
Feleségem is mondta, hogy szeretne kijönni velem, így hazamentem érte és együtt mentünk ki. Kiérve körülnéztem, hogy ott van -e a gyógyszer? Megnyugodva láttam, hogy sem a kaja, sem a gyógyszer nincs ott, ahova tettem. Kicsit körülnéztem azért a "tett" színhelyén, de nem láttam sehol. Örültem, bár ez csak fél siker. Kamerából kiszedtem a kártyát, beültünk a lesbe laptop -al és mozi. 

Hát mint mondjak, nem voltam felhőtlenül boldog. Egész vasárnap kint ültem és nem jött le az ölyv, pedig rengeteg húst raktam ki. Most persze semmi nem volt kint, csak a kutyakaja (amit az ölyv nem szeret) és az "etetés után" 20 percel megjelent az ölyv. Kicsit felhúztam rajta magam, na de az látszott, hogy ő nem evett, inkább csak kotorászott és elment.

Következő videón már a Joe van! Ez az gondoltam! Drukkoltam, hogy azt lássam, amit látni akarok. Szerencsére azt láttam, most már csak bízni kell abban, hogy meggyógyul!